1. |
Valahol (intro)
01:31
|
|||
2. |
A Tél Vándora
06:34
|
|||
|
Hideg szél jött északról,
Dalt játszott a múlásról.
Fehér leple a télnek,
Takarója a vidéknek.
Ekkor születtem meg én
Fagyott víznek tetején,
Lettem fénye a Holdnak,
Nyugvása élőnek s holtnak.
Csontok s kövek súgták nekem,
Ez az út, amin indulnom kell,
És fénye az égnek
Mint iránytű mutat feléje.
Oldalamon üres szütyő lóg,
Vándorbotom a támaszom.
Csak egyetlen élet,
Egyetlen halál – nem adom könnyen!
Lelkemből tör elő szél ereje,
Hangomtól zengnek hegyek s völgyek.
Lépteim alatt a föld megfagy,
Elmúlást és reményt hagy.
Véremből lettek sebes patakok,
Hajamból nőttek sűrű bokrok.
Szememből törtek elő farkasok,
Szívemből szökkentek szarvasok.
Hosszú útnak felénél
Elém tárult egy vidék.
Kürtök szava zengett fel,
Lelkek sorban estek el…
Dühöm eget hasított,
Minden lényt felaprított.
Nyomasztó lett most a csend,
Helyreállt a béke és rend.
Álltam hegy hátán, lelkemben magány,
Elhulló könnycsepp, lobbanó,
Fényes láng.
Én voltam a múlt idők hajnalán,
Én lettem a jövő csillagok
Hullásánál...
Lelkemből tör elő szél ereje,
Hangomtól zengnek hegyek s völgyek.
Lépteim alatt a föld megfagy,
Elmúlást és reményt hagy.
Véremből lettek sebes patakok,
Hajamból nőttek sűrű bokrok.
Szememből törtek elő farkasok,
Szívemből szökkentek szarvasok.
(chanting)
Csontokat s köveket vessed most hát!
Mondd meg, Seidr, mi vár majd ránk!?
|
||||
3. |
Örök Vadászat
04:50
|
|||
|
Völgyből lezúgó folyónak partján
Két árva üldözte farkas falkát.
Bátrak voltak, semmitől sem féltek,
Volt mit inni és volt mindig étek.
Otthonuk volt egy magányos barlang,
Medvék és más vadak lakták hajdan.
Éjjel tűznél mondták a kalandot,
Álmukban szörnyekkel vívták a harcot.
Sok évnek múltán, télnek határán
A két vadász hegyre felmászván,
Nagy medvét látva, fegyvert rántva
Harcba indultak megtámadva.
Medve hatalmas mancsával csapott,
Kisebbik fiú a földre hanyatlott,
Nagyobbik leszúrta az állatot:
Két tiszta lélek hagyta el Midgardot…
Állt egy lélek a véres hóban,
Látta testvérét bús magányban...
Így szólt: „örökké foglak várni,
S újra együtt fogunk vadászni
A hegynek hátán!”
|
||||
4. |
Végzetünk
03:17
|
|||
|
Megszülettünk, járni kezdtünk, fegyvert adott nekünk apánk.
Elindultunk hosszú úton, minket várt már az egész világ.
Kifosztottunk kolostort,
Felgyújtottunk templomot,
Meghágtunk sok asszonyt;
Nem maradt utánunk más, csak a holt, a vér, a füst meg a por...
Mentünk tovább, vitt a drakkar, egyre délebbre – távol a haza.
Itt egy kővár, ott egy földsánc, mindegyiknek oly fura az ura.
Egyik: gyertek bátran hát,
Máshol hátba szúrtak már.
Azt mondták: ez nekünk jár.
Sosem láttunk még sehol ennyi zsiványt, zsarnokot s királyt.
Mi lett eme világból? Halomra öljük egymást,
S hogy mit kapunk érte, senki sem mondja nekünk, csak Atyánk!
Ez nekünk a végzetünk, harcolunk, sosem félünk, és ha értünk jő a holló, vígan énekelgetünk.
Nappal s éjjel kardunk vérben, várjuk már a dicső halált,
hogy indulhassunk, s megkaphassuk isteneink válaszát!
|
||||
5. |
Megtört Pajzs
06:52
|
|||
|
Büszke s bátor harcos holdvilágnál szült magjának,
Tűzben s jégben edzett, sziklaszilárd pajzsot csinált.
Anyja varrta vértjét fenyvesek közt élt szarvasból,
Medve prémje védte hideg téltől, Nap fényétől.
Egy fiúnk vágtat harcban előre,
Eltipor mindent, oly könyörtelen;
De egy vad ellen, útjába lépve,
Pajzsát eltöri, szívét átdöfi,
Vöröslik minden...
Fentről holló eljött megtört harcosért, üdvéért.
Látta néki anyját, könnyek taván evezett át.
Gyermek lelke szárnyalt, visszanézve nem látott mást:
Ősei kéz a kézben, együtt szólták a búcsú szavát...
Születtél, éltél, haltál értünk.
Láttuk, fiúból harcossá értél.
Te voltál nekünk minden kincsünk,
Menj hát s élj boldogan nélkülünk,
Fent várnak már rád!
Száz tél, száz nyár is oly kevés, annyira fáj,
Mert mindig szakad a hó, s nem látok mást
Csak a fiam megtört pajzsát...
|
||||
6. |
Istenek Hangja
04:46
|
|||
|
Láttuk a Napot s Holdat, ezerszer is váltották egymást,
Láttuk folyók, patakok, hegyek és dombok harcát,
Láttuk megannyi élet születését, halálát;
Ott voltunk mindig, mikor a népek segítségünkért mormoltak könyörgő imát...
Láttuk a felperzselt vidéken növő fáknak hadát,
Láttuk, amint véres csontok közül kinő a virág,
Láttuk a lelkeket, amint testüket elhagyták;
Ott voltunk mindig, mikor a népek segítségünkért mormoltak könnyező imát...
Ván bölcsek, Áz istenek,
Mondjátok meg nekem, hol a helyem?!
Ó, elveszett! Ó, én fiam!
Hova tűnt a hited? A fény itt vár.
Ázgard
Nézz fel az égre, mert ők ott várnak,
Látnak most téged és épp biztatnak.
Fogd kardod, baltád és indulj útnak,
Győzelem hangja tölti be a tájat.
Nézz fel az égre, mert ők ott várnak;
Áldásuk kísérjen mindnyájunkat!
Hugin és Munin együtt szárnyalnak,
Midgardot rengeti az istenek hangja!
|
||||
7. |
||||
|
Utánunk a tél java, annak utolsó hava,
Kárpátok hegyein túl felhangzott a harc zaja,
Előttünk a lenyugvó napunk fényes útja,
Elvakítva menetelünk veszedelmes harcokba.
Hosszú útnak porában lábnyomoknak nyoma vész,
Meggyötört magyar sereg, menetelve dél felé,
Egyik kézben véres kard, másikban egy szép emlék,
Germánhonban sok bajtárs lelt örök békét.
Futottunk, mint meghurcolt, otthonról kivert kutyák,
Hátunkban a győzelemtől vérszemet kapott hordák.
Napok múltán üldözött pihenhet hegyoldalban
Terveiket szövögetve, bosszújukat forralván.
Teliholdnak éjjelén, legfényesebb óráján
Nesztelenül suhantunk egymásnak az oldalán,
Konstantin csak gőgösen nevet palotájában,
Nem tudja, hogy napjait megszámoltuk már.
Látod fáink lombkoronáját,
Kárpátoknak hegyvonulatát?
Ez a föld, amiért élünk...
Hallod pusztáink hívó szavát,
Zúgó folyamok sodrását?
Ez a föld, amiért élünk...
Halld meg kürtjeinknek dalát!
Fuss el, mert lesújt a buzogány!
Ez a harc lesz a végső!
Botond, győzelem vár most rád!
Vezesd sereged, vesszen Bizánc!
Ez a harc lesz a végső!
|
||||
8. |
Sötétségben (Interlude)
01:19
|
|||
9. |
Óriás
04:13
|
|||
|
Egykor sötétségből lettem,
Testem maga volt a szikla.
Vérem száz patakként zúgott,
Lelkem fénylett, mint éjjel a legszebb csillag.
Léptem csendtől megvadultan
Hajtott létem célja felé.
Messzi, mégis oly közel
Láttam és hallottam, hogy hív, így mentem elé.
Itt várt ég és föld határán.
Tudtam, az utam véget ért.
Fogtam, s feldobtam a szikrát
Az égbe, majd testem nem mozdult, heggyé változott.
Ott álltam mindenek előtt,
Testem magánytól meggyötört.
Majd fény száguldott, éltet hozott.
Eső hullott a felhőkből,
Fák nőttek ki a földekből.
Mindez oly szép volt, lelkem tombolt.
Minden éjjel s nappal láttam,
Minden nappal s éjjel tudtam,
Én vagyok eme lényeknek az atyja.
Érzem, nem csinálnám másképp, ha újból kezdhetném!
|
||||
10. |
Jötünheim Kürtjei
04:19
|
|||
|
Fent álltunk a hegy hátán,
Sötét téli éjszakán;
Völgyből árnyak kúsztak fel
Ordító jeges széllel.
Nem láttunk már semmi mást,
Csak pajzsunknak oltalmát;
Azt hittük, a Vég jött el...
Testvéreim! Előre!
Kardunk vág és fejszénk lecsap,
vér festi be a friss havat,
Messzire üvölt most a halál!
Megláttuk a lényeket:
Csupa hó és jéghegyek;
Testük kékesen fénylik,
Tekintetük megrémít.
A Hold is most csak pislákol,
Nem nevet és nem táncol;
Azt hittük, a Vég jött el...
Testvéreim! Előre!
Harcostársaim!
Egyedül akartok megfagyni valahol a jeges pusztában,
vagy hajnalra együtt isszuk a sört a Valhallában?
Szóljatok hát:
Elfuttok a bizonytalan életbe, vagy velem jöttök a biztos halálba?
Zengjenek hát a kürtök! Utánam!
Csata zaja csendesült,
Pihenhet végre lelkünk;
Végtelen völgy mezején
Oly sok lemészárolt lény.
Álltunk pajzzsal és karddal,
Mikor eljött a hajnal:
Hallottuk, hogy szívünk ver;
Testvéreim! Győzelem!
Éjjel lángok csaptak fel a testvéreink üdvére;
Ők már fent mulatnak tovább!
|
||||
11. |
Világok Határán
07:20
|
|||
|
Felhős hajnalon vágtat egy szekér,
Kelet felé tartanak: Thor és Loki.
Hamar jött az éj, rengett is a föld,
Másnapra láss csodát, egy óriás kelt föl.
Így szólt:
Lásd!
Lásd, amit én látok...
Halld!
Halld, amit én hallok...
Fogd!
Fogd hát a tarisznyát...
Éld!
Éld át ezt a csodát!
Vaserdőben mindig zene szól:
Víg Eggdir, a folyvást hárfázó,
Tűzvörös tollú énekel – Fjalar,
Zeng az egész táj éjjel s nappal.
Óriáserődök és paloták,
Hold szemébe érő sziklavár,
Földig érő felhőkön át
Láthatatlan lesz előtted e világ.
Hosszú volt az út, oly bölcs szavakat
Suttogott a táj... Megfáradtak;
Ott álltak fent, szájuk tátván
Utgard tetején, a világok határán!
|
||||
12. |
Otthon (outro)
05:35
|
|||
If you like Kylfingar, you may also like:
Wrath of an Empire
by STORMTIDE
supported by 4 fans who also own “Világok Határán”
Good folk/black metal.If you like bands like Equilibrium, Finntroll, etc, throw them a few bucks and give it a listen.
go to album
supported by 4 fans who also own “Világok Határán”
The album as a whole is great, but the title track is phenomenal--one of the best melodic metal songs I've ever heard. 和美's ethereal voice is the perfect complement to vvildr's growling vocals and masterful instrumentation. More, please!
go to album
featured on Bandcamp Radio Mar 5, 2021
go to album
featured on Bandcamp Radio Mar 17, 2023
go to album
Dark Steel and Fire
by The Gauntlet
featured on Bandcamp Radio Jan 20, 2023
go to album
There Flies Our Wail!
by SCALD (epic doom metal)
featured on Bandcamp Radio Apr 2, 2021
go to album
For The Good of The Realm
by Weald & Woe
Bridging Nordic black metal with traditional Celtic folk, the Idaho crushers forge heavy music with a heroic medieval spirit.
go to album
